...mire felébredtem délután 2-kor (mármint ugy, hogy felkeltem, értelmes dolgokat tettem, fogat mostam, wc, kávé...), addigra az én kis barátom rendet rakott a lakásban, engem 3983745-szer hívtak, és a vonatom is elment...persze szennyes az úgy tornyosul a sarokba mint a himalája, pénzem (már) nincs a vonatra, és még rendbe kéne vágni úgy a lakást, hogy az lehetőleg 3 hét múlva is használható legyen...nem szaporázom a szót, kegyetlen 2 óra volt...közben pénz kapcsán eszembe jutott, hogy van egy feles volt fesztivál bérletem, és a 140 lakásos házban csak érdekel valakit, akinek elpasszolom, így is lett, nagy buisnessman vagyok, eladtam az ingatlankezelő irodájában egy titkárnőnek...hiába, a szükség nagy úr. irány a keleti. 1 túrazsá, két teli táska, 7es busz, büdös hónaljú emberek (még oda is nyomják a pofádba, szerintem direkt -> "szagújjad köcsög"), kockakő végig a tökölin...kiérsz a keletibe, a napon száradt galambszar szaga, a 2 napja ott rohadó hugyéval, neked meg fáj a fejed, 10 perc a vonatig, nincs egy szabad testrészed, a hányinger kerülget, kilóméteres sor (22 pénzárból 6 van nyitva...)...mind1...megoldottam mert "arc" vagyok, vonaton indulásig persze nincs klíma, marad a tömegpszichológia...1 vagonnyi ember mikor elkezdi anyázni a vasúti társaságot egy ugyanazon térben, az szép...tiszta kossuth tér feeling...elindulunk...helyből meg is állunk 10 percre ferencvárosnál (máv -> megint állunk vazze), sebaj csak csak hazaérek, miközben a vonaton egy világ zajlik le bennem...és itt most szépeket, legalábbis érzelmeseket írnék...
...kezdek is egy új bekezdést...nagyot tettem anno erre a dologra, kb mindenem ami akkor volt, minden tett, gondolat, létezés...eltelt egy hónap...szavakba nem tudom önteni miket éltem át...elmondtam volna, de nem akartalak megijeszteni, se magamat...a mennyből percek alatt a pokolba tudtam jutni, de ugyanúgy vissza fel, és szép volt minden másodperc, minden érintés, és minden pillanat mikor egymásra néztünk...tiltott gyümölcs...azok vagyunk egymásnak...se te, se én nem bírtuk, hogy ne "tépjünk a másikból"...ezt tényleg talán csak mi ketten értjük, azt a lángolást, tüzet, vonzalmat, amit a másikban érzünk...én legalábbis nagyjából se tudom senkinek elmesélni az egészet...mind1 mostmár...várni kellett volna? ki tudja...majd most várunk...és minden kiderül...
...szóval nem éppen feldobott hangulatban érkeztem haza, és biztos voltam benne, hogy a magány meg fog ölni, úgyhogy társaságot kell találnom, így már félúton megvolt az a biztos haditerv az estére, hogy egy barátommal kisétálunk éjjel az erdőbe, szívunk egy cigit, iszunk egy sört, beszélgetünk kicsit...hazaértem, lepakoltam, gyors protokoll duma a szülőkkel (szia anyu, nem anyu, hagyjá má anyu, semmi, anyu, nem látod basszus hogy kurva szarul vagyok? legalább ti hagyjatok békén...)...igen, csak gratulálni tudok saját magamnak, szegény anyámmal kezdtem el tombolni, mikor semmit sem tud az egészről, köze meg végképp nincs hozzá, hogy milyen fia van...télleg le kell lépnem...láttam hogy gyülekeznek a csúnya felhők, nem gond, rövidnadrág + esőkabát, irány az erdő...gyerekek...engem olyan zivatar kapott el, hogy komolyan éreztem ahogy a seggemen hátul folyik le a víz (a mellkasom csak azért maradt szárad, mert profi vitorlásdzsekiben voltam), nem érdekel...velem ma többet nem szúr ki az ég, a kilátó fedett, max ázottan sörözünk, nem érdekel, nem megyek haza...hirtelen elkezdett villámlani...eszembe jutott a forest gumpból az a rész, mikor a kapitánnyal csinálja forest a rákászhajót, hatalmas vihar van, és a kapitány az árbóc tetejéről ordítozik, hogy "ez minden amit tudsz? mutasd meg a hatalmadat, mutasd meg te mocsok"...gondoltam kemény leszek, és felszólok én is...kiszaladt a számon egy "bassz belém" kifejezés, ami után pár másodperccel a közelben egy villám hatalmasat durrant...félelem és reszketés a köbön...gyors telefon...erdőt felejsd el...itt meg itt találkozunk... ránkszakadt az ég...mi meg egy buszmegállóban sörözünk. csörög a telefon...anyám...a mosókonyhába jön fel a víz, közben meg a garázsban is folyik be...sehol ilyen hű katasztrófafilmet még nem láttatok abban biztos vagyok, mert amit mi levágtunk "mentsük a házat" címen, az valami hihetetlen volt...egy szál alsónadrágba, sörrel a kézbe, énekelve, hülyéskedve seperjük ki a vizet, utána a jól megérdemelt kis halászlé, még pár sör, haverok el, én meg a gép elé, megint szar zenét hallgatok, bár most nem akartam sírni, és nem is sírtam...szépen elaltattam magam....
